Szabó Krisztina

Kézdivásárhelyen születtem és nőttem fel, itt jártam rajzosztályba, zongoraórára, táncolni. Művészeti tanáraim Kosztándi B. Katalin, Kosztándi Jenő, Vetró Bodoni Zsuzsa és Vetró András voltak. Szobrász, vagy rajzfilmkészítő szerettem volna lenni, ezért folytattam az iskolát a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban ahol tanárom volt Hervay Katalin, Köllő Margit, Ütő Gusztáv és Petrovics István. Egyre inkább a mozgókép kezdett érdekelni, a kolozsvári Ioan Andreescu Vizuális Művészetek Egyetemen fotó és videó szakon végeztem 2002-ben, tanáraim: Feleki Károly, Dorel Găină. Alkotásaim nagy része mindig is fikciós jellegű volt, még az egytáblás, kétdimenziósan kiállítható darabjaim is gyakran kapcsolódnak egy komplexebb történethez, vagy egy folyamat kezdetét, részletét, végét jegyzik. Ezeknek a történeteknek nagy része egymáshoz is kapcsolódik, mint azt az első meghatározó jellegű videómban, a 2013-ban öntudatlanul megjósoltam magamnak, világom nagyrészt kerek és zárt, de mindenképp a valóságnak fattyúkölyke. Kedvenc műfajom a docu-fiction, a dokumentarista fikciós videó film, vagy amint nemrég találtam egy megfelelőbb kifejezést: mockumentary, dokumentumból csúfot űző alkotás. Nem állok messze az eredeti terveimtől, jelenleg animáción dolgozom.

beszamolo
nyers hang